Normandia Franciaország észak-nyugati csücskében a La Manche-csatorna partvidékén helyezkedik el, mintegy 3,2 millió lakossal. Területének jelentős részét a Cotentin-félsziget teszi, ki amelyet nyugatról az Atlanti-óceán, észak felől pedig a La Manche csatorna határol. A területen két nagyobb folyó - a Szajna és az Orne - fut keresztül, de a normandiai tájat számtalan kisebb-nagyobb természetes és mesterséges csatorna szabdalja fel, változatos tengerpartján hatalmas gránitsziklák és hosszú, homokos partszakaszok váltják egymást. A vidék jellegzetessége a magas sövényekkel szegélyezett kisebb-nagyobb mezők szinte áthatolhatatlan hálózata, az úgynevezett bocage, amelynek jelentősége a második világháborúban nőtt meg, jelentősen megnehezítve az itt harcoló katonák dolgát.

Normandia öt nagyobb régióra bontható, a Cotentin-félsziget egészét és a nyugati partokat magában foglaló Manche, a déli területeken találhat Orne, tőle északra a part mentén húzódó Calvados, valamint Eure és és a legészakibb régió, Seine-Maritime. Az országrész legnagyobb városa, Felső-Normandia fővárosa, Rouen, mintegy 385 ezer lakossal, ezt követi a fontos kikötőváros, Le Havre, majd Caen és Cherbourg következik.

Normandia területén már i.e. 5 ezer környékén is éltek vadászó, gyűjtögető életmódot folytató emberek, majd 1500 évvel később a mediterrán térségből érkeztek ide vándorló törzsek, akik magukkal hozták vallásukat és hagyományaikat. Később a kelták szálltak partra és meghódították a vidék keleti területeit. Az i.e. I. században a rómaiak is úgy gondolták, hogy meg kell kaparintaniuk a stratégiai fontosságú országrészt. Uralmuk vége felé a kereszténység is megjelent Normandia vidékén

Normandia tájegység Franciaország északi részén. Két részre tagolhatjuk: Felső-Normandiára (Haute-Normandie), mely a Szajna alsó folyása mentén terül el, Párizstól északra, és Alsó-Normadiára (Basse-Normandie), mely Párizstól nyugatra terül el, ideszámolva a Cotentin-félszigetet is. Felső-Normandiát Seine-Maritime és Eure, Alsó-Normandiát Orne, Calvados és Manche francia megyék alkotják.

A normandiai táj jellegzetessége: almafák között megbúvó udvarházak, fekete, fehér tehenek a valószínütlenül zöld réteken, pala, vagy nádtetős házikók, oldalukon mintha csíkozás lenne a fagerendák sora. Fasorok vagy bokrok sövényei zárják körül a földeket- az égen pedig a tenger felől mindegyre felhők gomolyognak hol szeliden, hol záport igérve.

A föld gazdagon fizet errefelé, nem mintha a talaj lenne áldott, de a klima kegyessége kedvez ősidők óta a sehol ilyen zöld fűnek és a rajta legelésző barmoknak. A tenger pedig, amely a századok alatt annyiszor támadókat hozott a hullámok hátán Normandia partjainak közelébe, a békés időkben a hajózás , a kereskedés előnyeit adta.

A normand konyha egyik alapját a tenger gyümölcsei jelentik: halak, kagylók, rákok, mindenféle csúszó-mászó, de kiabálni képtelen, kiszolgáltatott állatok. Mi a Dives-sur-Mer, Honfleur, Deauville, Trouville útvonalon mentünk (tehát a tengerpart mellett), és valami eszméletlen finomságokat ettünk; biztosan van, akinek felfordulna a gyomra, ha egy kiskanállal kellene kiszedegetnie a tarisznyarák zöldessárgás belsőségeit, miközben az ollója még meg-megrezdül, de én nagyon szerettem.

Jó, vicceltem: az állat már teljesen döglött volt, az ollórezgés csak a hullámok csapkodása miatt volt érzékelhető.

Normandia a francia almatermesztés egyik központja, s az erjedt almából párolják a Calvadost, amelynek idõsebb évjáratai a jobb konyakokkal is felveszik a versenyt. A Calvados fontos szerepet játszik a normandiai marhaszelet elkészítésénél is. Ezt a jellegzetes nyugat-franciaországi ételt pirított kenyérbõl, vajban sült hátszínbõl, kacsazsírban ropogósra sült kacsamájból és cukorral meghintett, vajban finomra párolt almaszeletekbõl állítják össze. A pirított kenyérszeletre elõször egy hússzeletet, erre egy kacsamájszeletet helyeznek, s végül az egészet párolt almával fedik le. Ezután a piramist leöntik egy pohár Calvadosszal, és az alkoholt meggyújtják.

Isigny vaja, sajtja (camembert) világhírű, a normandiai fekete, fehér tehén adja, amely szinte egész évben friss füvet ropogtathat. A normandiai cukorrépaföldek közepén gyárak dolgozzák fel a nagy termést. Gyümölcse kevés, almája csak arra jó, hogy a híres, de kevéssé izletes almabort fabrikálják belőle, és a még híresebb és már ízesebb, tüzesebb pálinkát a calvadost. (Calvados egy megye neve, székhelye: Cean) A halászok a breton és a normann partoknál sok tengeri rákot fognak, egyes partszakaszokon, nagyban folyik az osztriga tenyésztése.

Normandiában van Franciaország "óceáni kapuja" ,Le Havre(de még föntebb a Szajnán Rounen is kikötőváros).

Cherbourg a személyszállitó hajók kikötője.. A Szajna torkolatánál vannak a legnagyobb olajfinomítók, hogy az óceánon át érkezett olajat a kirakodáshoz közel dolgozhassák fel.

A másik híres normand gasztronómiai különlegesség a trou normand, vagyis a normand lyuk. A vidék lakóinak sajátos biológiai meggyőződésük van: szerintük evés közben az itt élők gyomrában keletkezik egy kis gödör, amit életveszélyes étellel megtölteni, erre a célra kizárólag az alkohol a megfelelő. Ennek érdekében a főfogás (mondjuk egy harminc centis Vire-i hurkával folytatott egyenlőtlen küzdelem) közepén egyetlen kortyintással be kell küldeni a szervezetbe egy féldecinyi calvadost (helyi almapálinkát), majd folytatni az evést.

Amennyiben be akarunk vágódni egy normandiai kiskocsma törzsközönségénél, nézzünk kérdően a pincérre, vonjuk fel a szemöldökünket és kérjük a trunorman-t (már ha magától nem hozná). Meglásd, innen kezdve embernek fognak tekinteni.

Ha akárhol a világon bármiféle kaját "á la normande", vagyis normand módra ajánlanak az étlapon, előre szólok, hogy azt jelenti: mustárral és calvadosszal készült

Normandia nevét hallva a legtöbb embernek a második világháború egyik legfontosabb csatája jut eszébe. Pedig Franciaország észak-nyugati csücske nem csak a híres partszakaszokról és katonai temetőkről szól. Hangulatos halászfalvak, ódon kastélyok és méregzöld színben pompázó természet.

Rouen a múzeum város. A Szajna partján a Boieldieu hidról a város egészére és a kikötőre is jó rálátás nyilis. E hid elődje volt ama bizonyos Pont Mathilde, ahonnan annak idején az orleánsi szűz hamvait a folyó vizébe szórták.

A roueni Notre Dame székesegyház idézi a középkor emlékét. Monet szinekben próbálta visszaadni a katedrális homlokzatának íveit. Flaubert a szobordíszek Salome táncáából kapott ihletet. Sok francia művészt ragadott meg a a késő gótika csodálatos remeke. Amikor szemben állunk vele szinte vibrálni érezzük a csipkefüggönyök módjára áttört, lázas, nyugtalan homlokzatot. A roueni Notre Dame képes művészettörténeti illusztrációként szolgálni a gótika külömböző szakaszai ismertetésénél.